Ne csak akkor menj, ha ő megerősít, te magad miatt menj! Ne csak azért menj, hogy megerősítsen abban, hogy jó vagy, értékes vagy, te magad miatt csináld, azért, mert belül ez van benned, a szíved azt diktálja, hogy ezt kell csinálnod!

Ne csak akkor menj, és lelkesedj, ha van visszaigazolás, és megerősítés a részéről. Ha nem hiszel magadban/magatokban, akkor mindig attól függ majd, hogy mész e vagy sem, hogy mi történik a túl oldalon. Ha kapsz megerősítést, akkor azt érzed, igen, ez az, jó vagy, jól csinálod, értékes vagy, fontos vagy, örülsz, lelkes vagy, van erőd menni felé, hisz van táptalaj (a megerősítés). De ha nem kapsz (elég) visszaigazolást, akkor alábbhagy a lelkesedésed, elbizonytalanodsz magadban/magatokban, leeresztesz, és végül lehet le is állsz, és feladod.

Ha ilyen bizonytalan vagy magadban, és emiatt nyilván csapongsz, egyszer mész, egyszer nem, akkor a külvilágban is ugyanez fog megnyilvánulni. Azaz az ő oldalán is a bizonytalankodást fogod látni. Azt fogod tapasztalni rajta, hogy egyszer akar téged, másszor nem, eltünedezik, majd visszajön. Pontosan azt fogja visszatükrözni, ami benned történik: a bizonytalankodást. Te meg nem érted, és őt okolod. Miatta van, ő nem tud dönteni. Akar is meg nem is. Pedig nem ő az ok. Ő csak a tünet. Az ok te vagy. Belőled indul ki minden.

Ha majd stabilan, folyamatosan mész – nem törődve azzal, hogy mit kapsz vissza tőle, vagy mit nem, és te akkor is mész, mert ez van a szívedben, akkor egyszer csak beérik a gyümölcs. Mert kitartottál, hitben, bizonyosságban, nem kételkedtél, nem kérdőjelezted meg azt, ami a szívedben van.

Ehhez sok-sok türelemre van szükség, kitartásra, és erőre! Mert sok erő kell ahhoz, hogy akkor is menj, amikor nem kapsz semmit a másik oldalról! TE csak menj, menj rendületlenül! Folyamatosan, következetesen, nem kételkedve és bizonytalanodva el soha. Ez a kitartás próbája, és annak, hogy tényleg hiszel e a szívednek, bármennyire is lehetetlenségnek tűnik, amit súg.