A minap egy ügyfél azzal a problémával keresett meg, hogy évek óta egyedül van, és nem találja a társát, holott úgy érzi, minden adott ahhoz, hogy végre egy boldog párkapcsolatban éljen. El volt keseredve, nem értette mi lehet vele a gond. Nagyon sok ehhez hasonló esetet látok a környezetemben is.

Tudtam miről beszél az ügyfél, teljes mértékben át tudtam érezni, hiszen hosszú évekig én is ugyanebben a cipőben jártam. Összegyűjtöttem azokat az érzéseket, élethelyzeteket, amelyek az egyedül töltött éveimet jellemezték a párkereséssel kapcsolatban, és amelyek NEM működtek!

Kedves Olvasó, ha Te is küzdesz hasonló problémával, és a következő érzések, helyzetek közül magadra ismersz valamiben, akkor tudok Neked segíteni!

A napjaim nagy részét, az életem nagy részét az tette ki, hogy azon rágódtam, agyaltam, hogy miért nem találok senkit, pedig egy intelligens, értelmes, sőt dekoratív nőnek tartottam magamat. Értetlenül álltam a helyzet előtt, illetve azon helyzetek előtt, amikor valamilyen lehetőség szembejött velem, de valahogy mégis elillant. Akárhogyan próbáltam, nem tudtam megfejteni az okát. Ezzel rengeteg időt, energiát elpazaroltam.

A napjaim a szokásos rutin, átlag dolgokkal teltek. Kevés örömet leltem a napjaimban. Sivárnak, ingerszegénynek éreztem az életemet. Úgy éreztem, csak egy társ adhatja meg az örömet a napjaimhoz, az életemhez. El sem tudtam képzelni, hogy erre magam is képes lehetek.

Nem láttam tisztán mi az a cél, ami hajtja a napjaimat, az életemet. Nem láttam az irányt, a célegyenest. Eléggé elkeseredett, és bizonytalan voltam. Ugyan ki akarna egy ilyen társat magának, nemde? Egyetlen célt láttam csak magam előtt, hogy találjak egy párt. Úgy gondoltam, amíg ez nem valósul meg, addig szinte csak túlélem a napokat, nem túl sok örömet találva az életben. A tehetségem, és a kreativitásom sem volt kibontakoztatva, pedig tudtam, hogy sok minden van bennem.

Nem volt olyan hobbim, amely feltöltene, amelyet csak úgy önmagáért szeretek csinálni, amit ha csinálok, szenvedéllyel csinálok, és örömet ad, és ami csak az enyém.

Nem volt megfelelő önbecsülésem, önértékelésem, és önbizalmam. Nem találtam meg magamban az érzelmi biztonságot, és úgy gondoltam, csak egy másik ember képes arra, hogy betöltse ezt az űrt, és biztonságot adjon. Úgy éreztem, kell egy támasz, akire támaszkodhatok. Mert magamban bizonytalan voltam.

Azzal sem voltam teljes mértékben tisztában konkrétan milyen párt szeretnék magam mellé.

 

És AMI MŰKÖDÖTT:

Célt, értelmet találtam az életemnek. Megkerestem, és megtaláltam azt a küldetést, amelyet tudtam, hogy be kell teljesítenem, azt a hobbit, hivatást, amely szenvedéllyel, örömmel töltött el. Ez egy hihetetlen stabil biztonságot, és megnyugvást nyújtott, hisz mindig ott volt, mindig nyúlhattam hozzá, és tudtam, hogy örömet ad, színtiszta örömmel tölt fel. A tehetségemet és a kreativitásomat kibontakoztattam, és ez nagyon jóleső érzés volt.

A célom megvalósítása, az önmegvalósításom rengeteg gondolatot lekötött bennem, amelyet addig azzal töltöttem ki, hogy vajon miért nem találok magamnak senkit. Ezeket a kétkedő, félelemmel teli gondolatokat, sőt mondhatom kétségbeesett várakozást átvette az aktív tevékenység. Aktívan elkezdtem megtölteni a napjaimat örömet adó dolgokkal. Reggelente úgy keltem fel, hogy alig vártam, hogy csinálhassam, hirtelen azt éreztem, annyi minden van, amit szeretnék csinálni, annyi tervem van, sőt néha még azt is éreztem, kevés lesz egy élet arra, hogy mindent megvalósítsak, amit szeretnék. A napjaim nagy részében már nem azon agyaltam, hogy akarok valakit. Már nem az akarással voltam elfoglalva, hanem benne voltam a jelenbe, és élveztem az életet, az életemet, magam miatt, és elkezdtem az örömet adó dolgaimnak, és a céljaimnak élni. Ezek töltötték ki a napjaim, a gondolataim legnagyobb részét. Így akaratlanul is ELENGEDTEM az erőlködést, illetve az érzést, hogy nekem szükségem van valakire, ahhoz, hogy jól érezzem magamat.

Növeltem az önbecsülésemet, az önbizalmamat, elhittem végre, hogy igenis értékes vagyok, és tudtam, hogy nagyon „jól fog járni velem” valaki, így nem bizonytalankodtam már annyit magamban. Kiegyensúlyozottabb, és optimistább lettem.

Aktívan tettem is a cél elérése érdekében. Nem pedig csak vártam, passzívan, hogy majd megtörténik az, amire nagyon vágyom.

A tudatalattimat ráállítottam a megfelelő társ bevonzására. Erősen hittem benne, hogy ez működik! Ehhez két dolgot tettem:

Megfogalmaztam magamnak nagyon konkrétan, hogy milyen társat szeretnék. Ezeket le is írtam, hisz mint tudjuk, sokkal erőteljesebb a hatás, ha valami nem csak a fejünkben létezik, hanem írásban is megerősítjük magunkban a célt, a vágyat.

Vizualizációt alkalmaztam. A gondolatainkkal teremteni tudunk!! Erről saját magam győződtem meg! Minél gyakrabban elképzeltem magát a jelenetet, a helyszínt, a találkozást, és a hozzá kapcsolódó érzést, amit érezni akarok, amit meg akarok teremteni. A vizualizációt legjobb naponta, de legalábbis minél gyakrabban, reggel vagy este csinálni, ugyanis ebben az alfa állapotban még fogékonyabb az elménk is. Ez hetekig, sőt hónapokig is eltarthat, a türelem, a hit, és az elengedés itt is fontos tényezők.

Bármennyire hihetetlen, de pontosan olyan társat vonzottam be, amilyet leírtam a lapra! És majdnem pontosan az a jelenet realizálódott a valóságban, mint ami addig a képzeletemben, a vizualizációm során elképzeltem! Számomra kész csoda volt! Lehet, hogy kételkedsz a fent leírtakban, ezzel semmi gond nincsen, de egy dologban biztos vagyok: a gondolatainkkal teremteni tudunk!  Aki már tapasztalta, az elhiszi nekem!

Kedves Olvasó, hidd el, amíg nem sugárzol ki magadból egy magabiztos, kiegyensúlyozott, békés lelkiállapotot, addig nem fogsz elbűvölni senkit!

Számodra vonzó lenne egy olyan ember, akin érezhető a bizonytalanság, a kiegyensúlyozatlanság, aki csak egy űrt akar betölteni Veled, aki csak kapaszkodni akar egy másik emberbe?

Olyan emberré kell válnod, amilyennel Te is akarsz találkozni! És ez bizony nem szerencse kérdése, erre meg kell ÉRNI és meg kell TEREMTENI!

Írta: Gelei Anett

(Képek forrása: pixabay)