Vajon miért van az, hogy minden ikerláng kapcsolatban lévő nőtől elhangzik a következő kijelentés: ez a férfi nárcisztikus!?
Létezne, hogy minden egyes férfi nárcisztikus személy? Ez valami véletlen?
Nem! A magyarázat egészen másban rejlik.
Először vegyük sorba, milyen vonások jellemzőek egy nárcisztikus személyiségre.
- Túlértékeli magát. Felsőbbrendűnek, mások felett állónak tartja magát, leértékel másokat.
- A környezettel szemben túlzott elvárásai vannak.
- A frusztráicókat mélységes félelemként éli meg.
- Ha valaki a valóságos helyzetét és értékét visszatükrözi, szégyent, majd haragot vált ki belőle.
- Minden olyan helyzet, ahol a nagyszerűség látszata sérülhet, fenyegető számára.
- Fontos számára, hogy a legkiválóbb módon bánjanak vele. Aki ezt nem nyújtja neki, az heves dühöt vált ki belőle.
- A vágyak nem teljesülését súlyos letargiával éli meg.
- Önmegítélése kettős. Ha szembesül korlátaival, hibáival, akkor azt szélsőségesen negatívan éli meg.
- Mást arra használ fel, hogy támogassa őt pozitív önképének fenntartásában. Ha a másik ezt nem akarja szolgálni, csodálni őt, megharagszik rá.
Kialakulása: nem egészséges szülői minták, a szülők érzelmileg nem elégítik ki az igényeit, az önértékelése alul marad, nagyon sérülékeny lesz az illető.
(Forrás: A pszichoterápia alapjai)
De miért tapasztaljuk ezt a jelenséget minden egyes esetben ikerláng kapcsolódásnál?
Mert az ikerláng az egyetlen olyan ember, aki a legintenzívebben szembesít a sérült részeinkkel.
Az ikerláng kapcsolódásnak ez az egyik legnagyobb tanító-gyógyító ereje, hogy először visszatükrözzük egymásnak a sérült részeinket.
Ez pedig jelen esetben az alacsony önértékelés, önbecsülés – mely nyilván egy sérülés a sok közül.
Nem látjuk, milyen értékes emberek vagyunk. Alacsony az önbecsülésünk. Nem látjuk magunkat elég jónak, elég szerethetőnek. Nem látjuk az értékességünket, a nagyszerűségünket.
És mivel ezek rá ugyanúgy jellemzőek, ezért ez a sérülésünk összetalálkozik a másikkal és hatalmas harcokat, konfliktusokat, fájdalmakat, bántásokat okoz a két fél között!
Lényegében arról van szó, hogy neked is alacsony az önértékelésed, te sem látod magadat nagyszerűnek, értékesnek, ezért látod ezt a tükörben magadról. Ha bánt, kritizál, akkor ez is tisztán megfigyelhető, hogy valójában te teszed ezt magaddal.
Az alacsony önértékeléséből fakad az is, hogy másokat leértékel – nálad pedig ez ugyanúgy bekapcsolja a kisebbrendűségi érzést, aktiválja a nem vagyok elég jó érzését. Te erre visszatámadsz vagy menekülsz.
„Állandóan a hibámat sorolja, úgy forgatja minden szavát, hogy ő legyen felül. Ő állandóan bánt – én meg felveszem az áldozatszerepet, és sírok. Úgy érzem, a rosszabbik énemet hozza ki belőlem, rombolja az önbecsülésemet, bánt, baszogat, szembesít a hibámmal. Félelemben, elnyomásban, megfeleléskényszerben élek mellette. Összezsugorított, teljesen elvesztettem önmagam, egy szarnak láttam magam, aki semmiben sem jó, nem bírom tovább..” – én így éltem meg. Természetesen nárcisztikusnak minősítve őt.
Majd később felismertem: „De hisz azt mutatja a tükörben, én hogyan bánok magammal, én hogyan tekintek magamra. Míg mások csak egy-egy kis részt mutattak meg, ő az egész önmagamat mutatja, a teljes képet látom, és nem tetszik amit látok, persze hogy menekülnék. Bántja a lelkemet, kritizál, de valójában én ugyanezt csinálom magammal. Mintha a belső kis bántó gonosz énem megtestesülése lenne az ő képében. Most aztán végignézhetem a filmvásznon hogy bánok magammal:(„
Konzekvencia: „Előle elmenekülhetek ugyan, de magam elől úgysem tudok. Nekem kell meggyógyítani, megszeretni, elfogadni magamat, és soha többé nem bántani magam!”
Amellett hogy az önértékelésed aktuális szintjével szembesít, azt is tudnod kell, hogy a férfi mutatni akarja a jó irányt, te viszont ellenállsz.
Sok program fut bennünk és olyan berögzült gondolkodásmód, amit tényleg rosszul látunk, amin valóban változtatnunk kellene. A férfi pedig ehhez tudja – és akarja is – mutatni a jó irányt, de mi ellenállunk, vagy visszatámadunk. Érdemes végiggondolni, mi az amiben valóban igaza van! Ha belátod merre akar vezetni téged – mert a jó irányba – akkor kövesd!
Továbbá az is kiválthat belőle a nárcisztikus jellemvonásokra hasonló viselkedést, amikor azt érzi, hogy nem szeretjük eléggé, nem elég fontos nekünk, nem tennénk meg érte bármit. Valószínűleg itt is bekapcsol nála a „nem vagyok elég jó, nem vagyok elég szerethető” érzése. Holott egyáltalán nem arról van szó, hogy nem szeretjük eléggé, hanem arról hogy először ego-bol „szeretünk”, ami mint tudjuk nem igazi szeretet. Nekünk nőknek ez is egy nagy feladat, hogy megtanuljuk hogyan is kell önzetlenül szeretni egy másik embert.
Most, hogy már a távolból nézem vissza őt és a kapcsolatunkat, kijelenthetem, hogy teljesen normális ember, akivel csak annyi volt a probléma, hogy ugyanúgy tele volt sérülésekkel, mint mindannyian. Most hogy már nincs mit visszatükrözni egymásnak, a kapcsolatunk szépen működik:) Köszönöm a Jóistennek, hogy adott elég erőt, és kitartást mindkettőnknek!
Írta: Gelei Anett