Hogy néz ki a legtöbb párkapcsolat?

A nő (aki igazából még nem NŐ) a múltból hozott sérülései és a hatalmas nagy egoja miatt jellemzően uralkodik, és irányítja a kapcsolatot. Irányítja a férfit is (aki még nem igazi FÉRFI). Ahogy mondani szokták: a nő hordja a kalapot, vagy viseli a nadrágot, a férfi pedig a papucs. Elképzelhető hogy azt hiszik ez így rendjén is van. A nő egészen megszokta ezt a szerepet, bár van némi hiányérzete, és ha őszinte akar lenni magához, nem boldog.

A férfi sem érzi túl jól magát ebben a kapcsolatban, mégis eltűr mindent. De vajon miért?

Mert úgy szocializálódott, hogy mindig ott volt az anya, aki mosott, főzött, akihez mindig fordulhatott. El sem tudja képzelni hogy ő egyedül legyen, nem is akar olyan forgatókönyvet elképzelni ahol nincs mellette egy nő. Főleg most hogy már intimitásra is szüksége van. Kvázi fél attól, hogy elveszíti a nőt, ezért nem mer kiállni magáért, nem tud, és nem mer határozott lenni.

Arra is képtelen, hogy mutassa a jó irányt a nőnek. Akinek viszont (bár ő nem tudja, de) nagy szüksége lenne rá, hisz a sérülései és egoja miatt nagyon rombolóan viselkedik. Nincs azzal baj, hogy sérült, hisz ki nem az, a baj azzal van, ha valaki megreked ezen a szinten, és megáll a személyiségfejlődése. Romboló önmagára, a kapcsolatára, de még a környezetére is.

Fejlődni pedig úgy tudna, ha valaki mutatná neki a jó irányt!

Mivel a férfi mindent eltűr, azaz nem távolodik el sosem, így a nő nincs rákényszerülve arra, hogy változtasson a viselkedésén. Ezért tudja irányítani a kapcsolatot, és ezért nem fog változni semmi egy ilyen kapcsolatban. Fejlődni egyik fél sem fog, és a kapcsolat beleragad a posványba.

Egyik fél sem lesz igazán boldog soha, és ami a legrosszabb, hogy talán nem is sejtik, hogy ennél százszor jobb életük is lehetne. Esetleg mások felhívhatják rá a figyelmét, de változtatni úgysem fog, hisz csak akkor változtatunk, ha már nagyon rosszul érezzük magunkat, vagy az élet belekényszerít.

Abban a párkapcsolatban, ahol a férfi nem tud/nem mer férfiként viselkedni, azaz teljesen behódol, megalkuszik, a nő pedig irányít, jobb, ha tudják, hogy ők biztos, hogy nem az Igazi Társaik egymásnak!

A lehető legjobbat azzal tennék önmaguknak és a másiknak is, ha

1. keményen elkezdenének dolgozni magukon (önfejlesztés bármilyen formában) és ezzel valamilyen változás elindulna a kapcsolatban.

2.  ha őszintén bevallanák önmaguknak hogy önbecsapásban élnek, kilépnének és megkeresnék az Igazi Társukat, és engednék, hogy a másik ugyanígy megtalálhassa az övét.

(Már az is elég dinamikát teremt, ha az egyik fél elkezd dolgozni önmagán, vagy kilép, hisz ezzel a lépéssel a másikat is változásra készteti.).

Egyetlen esély van rá, hogy fejlődhessenek és egy boldog kapcsolatban éljenek és ne ragadjanak le ezen a megalkuvós szinten (ami valljuk be, igen alacsony szint), az pedig az, ha megismerkednek a Lelki Társukkal, akivel hozzásegíthetik egymást a fejlődéshez.

Tehát, vagy belátja valamelyik fél, hogy ez így nem jó, és gyökeresen változtat (amire sajnos vajmi kevés esély van) vagy a Jóisten megkönyörül valamelyik félnek (vagy talán mindkettőnek) és megadja azt az ajándékot, hogy megismerheti az Igaz szerelmét.

Ezt a szerelmet Tükörlélek szerelemnek is hívják, mert a tükörben megmutatják egymásnak, hogy mi az amin igencsak változtatni kéne. Jönnek bőven a szembesítések, sajnos fájdalmak és eltávolodások árán, de megéri, szép sorban kitisztogatni, törölni mindent, hogy egy magas szinten kapcsolódhassanak, mely már messze túlmutat egy átlagos párkapcsolat szintjén.

Hölgyek! Nekünk, nőknek kell először felemelkednünk, hogy utána felemelhessük a férfit is. Érett, felnőtt, nagybetűs NŐVÉ kell válnunk, majd igazi, nagybetűs FÉRFIVÉ tenni azt, akit tiszta szívvel szeretünk! Ne sajnáljátok rá az energiát!

Férfiak! Ne alkudjatok meg! Mindenkinek megvan az Igaz Társa valahol, de keresni kell, nem elég sodródni!

Ne pazaroljátok el az értékes éveiteket arra, hogy nem a nektek rendelt Társatokkal vagytok együtt, hanem valaki máséval..

Írta: Gelei Anett