Köszönöm hogy szeretsz

Szerelmem, hogy fejezzem ki azt hogy mennyire sokat köszönhetek neked. A szeretetteddel meggyógyítottál. Meggyógyítottad a gyermek énemet, aki olyan sok sérülést szenvedett el gyerekkorában. Te megmutattad nekem, hogy igenis jó vagyok, így ahogy vagyok. Hogy szerethető vagyok így is, és nincs velem semmi gond.

Te akkor is szeretsz, ha a viselkedésem éppen nem felel meg a társadalmi elvárásoknak. Akkor is elfogadsz, ha nem mindig tetszik amilyen vagyok.

Köszönöm neked azt a rengeteg türelmet, amit rámszántál, hogy megérts engem! Tudom te sosem szeretted a  nagy beszélgetéseket, de beláttad ahhoz hogy közel kerülhessünk egymáshoz, nagyon sokat kell beszélgetni. Nem sajnáltál rá órákat sem, hogy jó mélyre menjünk a sérüléseimbe, a traumáimba, a démonjaimba, a fájdalmaimba, az érzelmek legmélyére. Nem sajnáltál rám időt, energiát.

Igen, először te is ugyanúgy reagáltál rám, mint annak idején a szüleim. Ha nem tetszett valami, eldobtál magadtól, és azt éreztetted velem, hogy nem vagyok elég jó. Majd mikor rájöttél, csak velem lehetsz boldog, akkor elkezdtél dolgozni te is a kapcsolatunkon. Nagyon nagyon köszönöm a hosszú beszélgetéseinket, a türelmedet, és a feltételek nélküli odaadó szeretetedet.

Végre elhiszem, hogy jó vagyok, és szerethető. Ezt neked köszönhetem! Ezt te mutattad meg nekem! Meggyógyítottál! Nem tudom szavakkal kifejezni, mennyire hálás vagyok neked, és bárcsak viszonozni tudnám neked.

Igaz, hosszú évek vannak mögöttünk, de azt gondolom most már így utólag – könnyen ugyan – de kijelenthetem, megérte a sok munka.

Nincs többé kétségem, a legnagyobb ajándék az életben, megkapni azt az embert, akiből csak egy van a földön, és aki képes arra, hogy a tiszta szeretetével begyógyítsa a sebeket. Köszönöm!