Kedves Olvasó bizonyára már Te is tapasztaltad azt a jelenséget, amikor annyira elmerülsz egy problémádba, hogy másról sem tudsz beszélni, a gondolataid is csak akörül járnak, éjszaka is, nappal is, és egyre görcsösebben akarod kontrollálni, hogyan oldd meg a szenvedést okozó helyzetet!
Amikor egy adott problémát felnagyítunk, az olyan, mintha egy nagyítóval ráközelítenénk, hogy minden részlete jól kivehető legyen. Így persze egyre elkeserítőbb amit látunk.
Emlékeztek még a Kockásfülű nyúl meséjére? Egy magas ház tetejéről pásztázta végig az embereket a távcsőjével. Ezzel a távcsővel ahogy ráközelített valamire, vagy valakire, élesen kivehető volt a szituáció minden egyes apró részlete, így ha valahol valami megoldandó helyzetet vett észre, egyből oda repült, hogy segítsen.
Milyen jó lenne, ha a mi életünket is figyelné valaki a szemközti ház tetejéről, vagy a távolból, akár fentről, mindegy honnan, csak a lényeg, hogy a segítségünkre siessen, ha baj van. Sajnos, a valóságban senki nem siet a megmentésünkre, nekünk magunknak kell megoldani a problémákat.
(kép forrása: baba-mama.teszvesz.hu)
Kedves Olvasó, ha a Te problémádat rátennénk egy mérlegre, vajon mennyit nyomna a súlya? Hasznos lehet megvizsgálni, hogy mennyire nagy a súlya, ugyanis „szeretjük” felvenni a nagyítós szemüvegünket, és apró problémákat is hatalmassá felnagyítani.
Nem tudunk szabadulni még a gondolatától sem, és ahogy egyre többet jár a fejünkben, egyre nagyobbá duzzad, olyan mintha egy negatív örvény sodrásába kerülnénk bele. Ilyen esetben nem szerencsés felkeresni a barátnőinket, barátainkat sem, hogy még nekik is erről beszélhessünk, mert ezzel csak még lejjebb húzzuk magunkat és még feszültebbek leszünk. Az emberek hajlamosak dagonyázni a problémáikba, és már képtelenek tisztán átlátni a helyzetet, nyilván a megoldás sem érkezik.
A probléma méretét azonban nemcsak növelni, de összezsugorítani is lehet. Ideje változtatni, ha azt tapasztaljuk, hogy „elefánt van a szobában”. (ez egy angolszász eredetű szókép, mely a probléma nagyságára utal)
Angol nyelvtanári tanulmányaim alatt, a fordítás órán azt tanultuk, ha lefordítottunk egy szöveget, utána, pár napra tegyük be a fiók mélyére, és „feledkezzünk el róla”. Majd ha már nincs annyira élesen előttünk a szöveg, azaz kicsit eltávolodtunk tőle, pár nap után vegyük újra elő a lefordított szöveget. Én ilyenkor mindig egy teljesen más szöveget láttam magam előtt, élesen láthatóak voltak a hibák, a magyartalan megfogalmazások, így bőven volt mit szépítgetni, javítgatni.
Valahogy így működik ez a problémáinkkal is. Fontos, hogy eltávolodjunk tőlük időben, és térben is, amennyire csak lehetséges. Így sokkal tisztábban kivehető a megoldás.
Nagyon hasznos, ha ilyenkor egy bölcs tanítómesternek, vagy egy bölcs öreg bagolynak képzeljük el magunkat, aki kívülről néz minket.
Időben pedig ugorjunk mondjuk 1 évet az időben a jelenlegi nehéz, megoldatlannak tűnő helyzettől. Még hatásosabb, ha térben is eltávolodunk, például elhagyjuk a megszokott környezetünket, elutazunk a hegyekbe, vagy csak elképzeljük, hogy teljesen máshol vagyunk.
Ha a képzeletbeli személyek nem jelentenek előrelépést számodra, akkor tanácsos felkeresni egy valódi, létező személyt, aki valóban kívülállóként tud tekinteni Rád, és a Nagyra duzzasztott problémádra.
Számomra azért olyan értékes a Coaching, mert itt a beszélgetések nem problémaközpontúak, hanem megoldásközpontúak. A kockás fülű nyúl távcsövével a megoldásra közelítünk rá, a megoldási lehetőségeket nagyítjuk fel!
Ha egy képzeletbeli hőlégballonos utazásra invitálnálak Kedves Olvasó, velem tartanál? A hőlégballonba azonban nem csak Te vagy benne, hanem minden terhed, problémád, amit cipelsz magaddal, az is „veled utazik”.
(kép forrása: flytime.hu)
Vajon fel tudna szállni ez a hőlégballon? Ha igen, akkor milyen magasra szállna fel? Ha nem tud felszállni, vajon milyen terheket tudnál kidobálni belőle, ami megakadályozza abban, hogy szárnyaljon az égen? Képzeld el mennyivel könnyebb lesz így elindulnia, fel a gyönyörű kék égboltra, ahol fényesen süt a nap is!