Vajon ki lehet lépni valaha az érzelmi elakadás által okozott megszokáson alapuló életből?

Tudom, hogy nagyon szeretsz, és hogy az út, amit mutatsz, helyes! Tudom, hogy teljesen normális igényeid, és vágyaid vannak, amihez szeretnéd, ha én is kapcsolódnék.

Tudd, veled semmi baj nincs, nálam van az elakadás, ami gátja annak, hogy boldog beteljesült kapcsolatunk legyen végre.

Egyszerűen képtelen vagyok kilépni abból az érzelmi teherből, amibe beleragadtam, nem tudom pontosan az idejét, de már több évtizeddel ezelőtt. Annyira belém ívódott, teljesen a személyiségem részévé vált, hisz ezzel az érzelemmel együtt nőttem fel. Fogalmam nincs, milyen lennék én valójában, ha ez az érzelmi blokk nem létezne.

Fogalmad sincs milyen nehéz nekem, mert amit kérsz tőlem, számodra az természetes, nekem viszont egy hatalmas megoldandó feladat.

Teljesen tisztában vagyok vele, hogy mennyire fontos hogy túllépjek végre rajta, hisz akár el is veszíthetlek emiatt. Nem kérsz nagy dolgokat, és hálás is vagyok neked, mert igazából Te mutatsz egy képet arról, milyen is lenne a „normális” élet, ha nem lenne ez az érzelmi elakadásom. Én mégis ellenállok, és idegennek érzem magam a számodra teljesen természetes terepen.

Kétségbeesetten kérdem én: Mi kell hozzá, hogy meggyógyítsam ezt a sérülést, ha még az sem elég, hogy valaki őszintén szeret és mutatja a jó irányt?

Bármit megtennék, hogy boldoggá tegyelek, és ne okozzak neked gondot, igyekszem, próbálkozom, küzdök, de kérlek, értsd meg, nem azért nem tudom megoldani, mert nem akarom, hanem mert egyszerűen nem tudom, hogyan tudnék egy ilyen régóta beragadt érzelmet felülírni, és elfelejteni. Hogy lehetnék képes ilyen nagy változásra, változtatásra az életemben, a személyiségemben?

Mikor azt látom, hogy mekkora gondot okozok neked ezzel, legszívesebben kiszállnék, és azt kívánnám, találj valakit, aki meg tudja adni neked ezt a vágyadat. Talán boldogabb leszel. Ezért érezheted rajtam néha ezt a távolságtartást, és némi lemondást is.

Persze, a szívem mélyén tudom, hogy képtelen lennék elengedni téged. Ha csak a szikrája is megjelenik, hogy lemondjak rólad, újra összeszedem a létező összes erőmet, és küzdök, hogy megoldjam.

Őszintén be kell valljam, nem tudom, hogy valaha meg tudom e ugrani ezt a lécet. Túl magas, pedig hányszor, hányféle módszerrel nekirugaszkodtam már, de egyelőre még mindig nem megy. Sajnálom. Csak abban reménykedem, hogy még kitartasz. Köszönöm, hogy kitartottál eddig is.